Nemzetközi Polgári & Gazdasági Mediáció

A bíróságon kívüli alternatív jogvitarendezés napjainkban egyre több európai országban - ennek következtében határokon át is, a nemzetközi szintereken - növekvő jelentőséggel bír. Az impulzus az USA-ból érkezett, ahol ma már az élet szinte minden területén keletkező konfliktus megoldására az alternatív jogvita kezelésének módszerét és egyben eszközét a mediációt választják. (Alternative Dispute Resolution, ADR)

Európában is a gazdaság és az igazságszolgáltatás intézményeinek fejlődése közvetlen ugyanakkor pozitív velejárója az, hogy a polgári és üzleti életben a jogviták alternatív megoldása egyre inkább a bíróságon kívüli peregyezségekhez vezetnek.  Annál is inkább fontosabb ennek az önálló jogintézménynek a mesterséges fejlesztése és természetes fejlődésének segítése, mivel az Európai Unió belső piaca a csatlakozott tagállamok nemzeti piacaival jelentősen megnövekedett. Szükséges megjegyezni, hogy ezeknek a csatlakozásoknak eredményeképpen előállt nemzetközi globalizációs tendenciák következtében a preventív polgári és üzleti konfliktuskezelés jogintézményének megerősítése nemzeti és nemzetközi szintű kodifikációs feladat.

Igen gyakran önmagukban a nemzetközi összefonódások - melyek természetes alapon létrejövő polgári és üzleti kapcsolatok komplex tényállásában jelentkeznek - már komoly konfliktusok és vitás helyzeteket kialakulását eredményezhetik. Azáltal, hogy a felek az Európai Unión belül más és más nemzethez tartoznak, különféle kulturális háttérrel rendelkeznek, többnyire anyanyelvüket beszélik s számukra egy közvetítő idegen nyelven kommunikálnak, csak tovább élesíti és generálja a nemzetközi üzleti életben a határon átnyúló konfliktusok és jogviták kialakulásának lehetőségét.

Másrészt a nemzeti bíróságok túlterheltek és a gyorsan változó világban az üzleti élet szereplői számára - többéves praxisom alapján  is - úgy anyagilag, mint erkölcsileg egyaránt rendkívül megterhelő. Ugyanakkor kérdéses egy-egy bírósági per kimenetelének hatása a további nemzetközi kapcsolatokra- akár pernyertességről vagy pervesztességről is legyen szó.

A nemzetközi pervitel szempontjából: a feleknek nem csak az jelent hátrányt, hogy a joghatóságot esetleges perbelépéskor tisztázniuk kell - amennyiben a kontraktusban nem rögzítették a jogvita eldöntésére hívatott illetékes bíróságot -, hanem az is komoly problémát és komparatív hátrányt jelent, hogy ismeretlen külföldi jogrendszerben kell tájékozódniuk és cselekedniük.

A helyzetet tovább komplikálja a BI Rendelet 23. cikke melynek értelmében, ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos.

Talán a legfontosabb különös joghatósági okot a BI Rendelet 5. cikkének (1) bekezdése határozza meg. Ennek értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy domicíliumától eltérő más tagállamban is perelhető: ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, a jogvita eldöntésére a kötelezettség teljesítésének helye szerintibíróság is joghatósággal rendelkezik.

A szerződés, illetve a szerződéses igény fogalma tekintetében a kontinentális jogrendszerek nagyrészt konvergálnak, azonban találhatóak közöttük eltérések a tekintetben, hogy mit sorolnak a szerződési vagy a kártérítési jog körébe, illetve mit tekintenek a jogalap nélküli gazdagodás fogalmába tartozónak.

Az Európai Unió létrehozott egy önálló jogintézményt valamint összeállította és közzé tette azt az irányelvet, amely által a nemzetközi gazdasági és üzleti élet szereplői számára biztosítja a határon átnyúló permegelőzés lehetőségét és a 10. pontjában kimondja, hogy:

„Ezt az irányelvet azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben a határokon átnyúló vitában részt vevő kettő vagy több fél önkéntes alapon, közvetítő segítségével maga kísérli meg vitájának peren kívüli megállapodás elérésével történő rendezését. Ezt az irányelvet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni.”

A hivatkozott  irányelv 19. pontja pedig a bíróságon kívül létrehozott egyezségek végrehajthatóságáról  rendelkezik:

"A közvetítést nem szabad a bírósági eljárás kevésbé hatékony alternatívájának tekinteni, abban az értelemben, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások betartása a felek jó szándékától függene. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött írásbeli megállapodásban részes felek a megállapodásuk tartalmát végrehajthatóvá nyilváníttathassák."

"A tagállamok csak akkor tagadhatják meg egy megállapodás végrehajthatóvá nyilvánítását, ha annak tartalma ellentétes a tagállam jogszabályaival - ideértve a nemzetközi magánjogi jogszabályokat is -, vagy ha a tagállam jogszabályai nem rendelkeznek az adott megállapodás tartalmának végrehajthatóságáról."

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól (2008. május 21.)

További információ: http://www.permegelozes.hu