Az alternatív vitarendezés (Mediáció) története

Ha a konfliktus jelenségét történelmi perspektívából vizsgáljuk, akkor Arisztotelész filozófiájában találjuk meg először ennek az emberi megnyilvánulásnak tudományos módszertani megközelítését.

Mintegy 2300 évvel ezelőtt Arisztotelésznek sikerült megfogalmaznia a konfliktus egyik legmaradandóbb metaforáját: az értelem és az érzelem konfliktusát.

Arisztotelész az "úr és szolga" viszonylatában látta megjelenni azt az elméletét, miszerint az értelem és az érzelem mindig ellentétben áll egymással. Arisztotelész szerint az érzelmek az ember primitív, unintelligens és ösztönös emberi reakciói. Ebből következően ezen veszélyes késztetések megtestesítője a szolga, amelyet el kell nyomni, az értelem, a bölcsesség és az ész pedig az úr, amely kézben tartja a szolgát.

A veszedelmes érzelmek gondolata hosszú időn át befolyásolta a nyugati civilizációt. Az a hiedelem, hogy a negatív érzések konfliktushoz vezetnek, s a konfliktusok "csatákba" és ellentétekbe torkollanak, egész történelmi korszakokon húzódott végig.

Ebből a megközelítésből a konfliktus negatív emberi tulajdonság, amit ki kell küszöbölni és felcserélni az értelemmel.

(Forrás: Freddie Strasser - Paul Randolph: Mediáció)

A történelem során a különféle közösségekben megjelenő békéltetési, egyeztetési módszerek előbb vagy utóbb elhaltak, illetve háttérbe szorultak, a jog és intézményrendszerének kialakulása miatt.

Az alternatív jogvitarendezés intézményének újjászületése annak köszönhető, hogy a jogrendszer hátrányai nyilvánvalóvá váltak:

A bíróságok túlterheltsége, az ügyek elhúzódása az ellenérdekű felek győzni és nem megegyezni akarása, valamint az egyre növekvő költségek ismét előtérbe helyezték a hagyományos vitarendezési megoldásokat.

Ezeknek az eljárásoknak az alakszerűségeire és szabályaira mindenképpen a helyi jogi népszokások voltak a meghatározóak.

Az USA-ban az 1950-es években kezdték meg az alternatív vitarendezés elméleti megalapozását, amelyet hosszú évekig tartó gyakorlati kidolgozás, és kipróbálás követett.

Az alternatív vitarendezés gondalatát Európában is egyre nagyobb figyelem, érdeklődés követte, annál is inkább, mert társadalomtudósok egyre gyakrabban hívták fel a figyelmet a bírósági rendszer korlátaira. Számos európai országban rendeztek vitát jogtudósok, szociológusok, bírók, ügyvédek, a kormányok képviselői annak érdekében , hogy meghatározzák a kutatás irányát.

Az alternatív vitarendezés hívei számára nagy segítséget jelentett, és érvényesülését nagyban szolgálta a 2002-ben Brüsszelben kidolgozott vitairat, az úgynevezett "Zöld könyv", amely a polgári jog és a kereskedelmi jog területén alkalmazható alternatív eljárásokról szól.

A "Zöld könyv" lehetőséget biztosít arra, hogy a széles nyilvánosság számára ismertebbé váljék az alternatív vitarendezés, és ugyanakkor világos kép alakuljon ki a tagországok és a Közösség szintjén az e területen indított kezdeményezésekről és munkálatokról.

Napjainkban Európa szerte kisérleti programok indultak annak felmérésére, hogy a bíróságok számára milyen jelentőséggel bír az alternatív vitakezelés. Állami szolgáltatásként való megjelenése mennyire képes enyhíteni a bíróságok terhein, illetve csökkenti-e az igazságszolgáltatás, illetve a felek költségeit.

Az alternatív vitarendezés viszonylag új jogintézmény jogszabályi kereteit hazánkban az Országgyűlés 2002. LV. Törvénye adja meg.

Ezáltal a törvényalkotó megnyitja az utat a mindennapi életben keletkező konfliktusok bíróságon kívüli rendezésére, vagyis a jogviták a polgári mediációs eljárásban való megoldása felé.

További információ: http://www.permegelozes.hu/