Permegelőzés: A konfliktuskezelés bíróságon kívüli alternatívája (Polgári jogi prevenció)

Szakmai írásaimmal az évtizedes bel- és külföldi tapasztalataimra építve azt kívánom bemutatni, hogy a viszonylagosan új jogintézmény a mediáció, Magyarországon is új lehetőségeket kínál a hétköznapi emberi kapcsolatok reparálására, továbbá az üzleti élet résztvevői számára a konfliktushelyzeteik gyors, hatékony és gazdaságos bíróságon kívüli rendezésére.

Új szakmai Egyesület kezdte meg hazai és nemzetközi működését:

MAGYAR MEDIÁCIÓS TÁRSASÁG
(Az oldal egy kattintással közvetlenül elérhető)

2008. szeptember 9., kedd

A mediáció nem mindig "háromszög alakú"

A mediáció a klasszikus formájában - miképpen egyszerre egy asztalnál ül le a mediátor és a két egymással konfliktusban álló fél - egyre ritkább jelenséggé válik, különösen ott ahol nemzeti kisebbségek is élnek.

Az előbbi megállapítás különösen azokra a makroszociális és etnikai regiókra és közvetítői eljárásokra vonatkozik, amelyekben a felek erősen fragmentáltak nincs közvetlen kapcsolatuk a mediátorral, vagy a konfliktus már annyira eszkalálódott, hogy semmiféle információ áramlás nem észlelhető, ennek következtében a konfliktusban érintett csoportok már nincsennek abban a helyzetben, hogy maguk közül kiválasztva és megbízva egy vagy akár több konfliktuskezelő mediátort megnevezzenek.

A konfliktuskezelési eljárások lefolytatásának eredményessége végett fontos, hogy a konfliktusban résztvevő csoportokat precizen szegmentáljuk. Vagyis a konfliktuskezelés ereményessége végett a diagnosztizálás után külön csoportban kell kezelni az etnikalizálódott és megint külön csoportban az etnikai vagy a kultúrális különbözőségek kapcsán konfliktusba került népességet. Nemzetközi példák sokasága támasztja alá, hogy az etnikai konfliktusok kezelésének ez a megközelítési módja kifejezetten hatékony.

Véleményem szerint ennek kellő ösztönző erővel kellene hatnia a hazai etnikai kisebbségek az etnikalizálódott kisebbségek és környezetük közötti konfliktusok kialakulásának megelőzéséért illetve azok kialakulása utáni kezeléséért felelős állami és önkormányzati tisztségviselőkre.

A leírtakból egyértelműen kitűnik hogy az említett etnikai konfliktusok kezelésének a hagyományos "háromszög alakú" mediáció szélesebb keretet igényel. Ennek megfelelően komlexitásra van szükség az etnikai konfliktus kezelésében, amelyből adódóan a kommunikációnak továbbá a mediációs üléseknek a klasszikus mediációtól eltérően más karaktert kell kialakítani.

Az entnikai konfliktus diagnosztizálása kapcsán fontos kritériumnak tekintendő:
  1. Az etnikai és etnikalizálódott csoportokban és környezetükben a mediáció hogyan jelenik meg vannak e felkészített hivatásos konfliktuskezelő mediátorok?
  2. Hogyan zajlik le egy egy helyi konfliktus mediálása, amennyiben van ilyen?
  3. Országosan ugyanakkor regionálisan is hogyan vannak kezelve az etnikalizálódási folyamatok és a kultúrális különbségek?
  4. Vannak e alkalmas és felkészített konfliktuskezelő mediátorok az etnikai kisebbségek körében?
  5. Kik kezdeményezik és honnan történik ezeknek a konfliktuskezelési eljárásoknak a finanszírozása?
Véleményem szerint hazánkban is a konfliktuskezelés ezen speciális formája csak akkor lehet eredményes, ha kormányzati ugyanakkor önkormányzati szinten is komolyan és tudatosan akciócsoportokat létre hozva szakképzett mediátorokkal biztosítják a kulturális konfliktusokkal kapcsolatos problémák megoldását.

Ez a paradigmaváltás kellő szakértelemmel társulva adott konfliktushelyzetekben emberéleteket menthet meg.

További információ: http://www.permegelozes.hu